Az MTK-alapító, Szekrényessy Kálmán gondolatai | 6. rész

MTK legendárium |126. rész. Szekrényessy Attila sorozata.

Katonai iskoláiról (1883)

„Mint első kitűnője az osztrák-magyar lovassági-hadapródoknak neveztettem ki dzsidás hadnaggyá. A vezérkari vizsgálatot, mint első eminens tettem le.”

Mint helyőrségi parancsnok (1867)

„Gácsországban egy falusi helyőrség parancsnoka voltam: a tél hosszú és zord, az ösmerős családok mértföldekre távol, az utak félöles hóval befúva, nem iszom szeszesitalokat, nem dohányzom, nem kártyázom, nem örömes járok korcsmába.”

Harci tapasztalatai (1866)

„Különös egy dolog az a puskaropogás, az az ágyúmoraj, az a vágtató lovasságtól dübörgő föld. Ekkor éljük át az emberi élet legizgalmasabb, legválságosabb perceit. A mellettünk elesett bajtárs halála bosszút kíván tőlünk, a harc tüze talán akaratunk ellenére magával ragad bennünket és mi vér után sóvárogva törünk az ellenség sorai közé. Az ilyen percekben csak az ellenséget látjuk, azon velünk szemközt álló sorokban, melyek ránk halált és pusztulást szórnak.”

Tiszti társaséletéről (1868)

„Mint fiatal dzsidás tiszt, a hetvenes évek elejében kellemes helyőrségben feküdtem, mert századom állomása Bácsmegye legnagyobb városa Szabadka volt. A szabadkai társaság előkelő, művelt, vidor és mulatni vágyó volt, a nők eszesek, szellemdúsak, elmések, szépek és szeretetreméltók, a férfiak előzékenyek és vendégszeretők, a leányok közt pedig sok jó táncosnő akadt, a farsang tehát épp oly kellemesen telt el, mint a böjt, a húsvéti ünnepek és a virághó első fele. Hajdanában, a „varkocs” hírhedt korszakában, a mi közös hadseregbeli tisztjeink magokviseletének szolgálati megbírálásánál egy igen furcsa pont is szerepelt, mely így hangzott: „érintkezés a polgáriakkal” – Umgang mit Civil – No hiszen! Jaj is volt azután annak a fiatal tisztnek, akinél ez a megjegyzés állott, mert az ilyen fiatal tisztre sok vaskalapos ezredes épp úgy vigyázott, mint a mesebeli hétfejű és tüzethányó sárkány, az őrizetére bízott elátkozott kincsre.

E mélybölcsességű ezredesek szemében pedig „paraszt” vagy „Civil Pack” volt minden férfi, ki polgári öltönyt viselt. Malőrömre, vagy talán szerencsémre – mert bizony még magam sem tudnám meghatározni – a szabadkai helyőrség összes tisztjei közt, dzsidásokat, huszárokat, és honvédeket, öregeket és fiatalokat mind-mind egybevéve, én voltam az a „szerencsétlen”, akinek legtöbbször jutott eszébe, hogy az ottani házakban látogatásokat tegyen. Valami huszonöt ház volt, ahol mindenütt a rendes látogatók közé tartoztam.

Öreg ezredesem – egy bajor báró – áldott jó ember volt, de az öregúr nem járt társaságba, nem nagy szeretettel viseltetett a magyar körök iránt, de azért nem volt szemében valami különösen nagy szálka, hogy én szolgálaton kívüli időmet inkább egy jó női társaságban töltöttem, mintsem kizárólag tiszttársaim körében a söröskancsók mellett.”

Ezt olvastad már?